Világszerte ismert tény, hogy a dohányzásnak súlyos egészségkárosító hatása van. Ez az egyik vezető megelőzhető halálok a világon, a dohányzók egyharmadának-felének halálát ez a szenvedély okozza: 15 évvel korábban halnak meg ezek a dohányosok, jelentősen növelve ezzel a korai halálozás számarányait. A dohányzás a családokra pénzügyileg – az aktív munkával eltöltött évek kiesése miatt – is komoly terhet ró, az emberi szenvedésről nem is beszélve.

Napjainkban minden 10. halálozás a dohányzással függ össze (World Bank, 1999.). Figyelembe véve, hogy világszerte több mint egy milliárd ember dohányzik – kb. a felnőttek egy negyede – a dohányzás jelenleg több mint ötmillió ember halálát okozza évente, ez hazai viszonylatban hozzávetőlegesen 30 ezer embert érint. Mindemellett a fejlődő országokban a népesség gyarapodásával párhuzamosan, valamint a dohányipari vállalatok agresszív kampányának köszönhetően a dohányfogyasztás is folyamatosan növekszik. Ha a jelenlegi trend tovább folytatódik, 2030-ra a dohányzás okozta halálozások száma évente 8 millió főre fog megemelkedni, így becslések szerint ebben az évszázadban a dohányzás kb. egy milliárd ember halálát fogja okozni (WHO, 2008.).

Közismert tény, hogy Magyarország – európai viszonylatban – rendkívül kedvezőtlen pozíciót tölt be a középkorú népesség (a 35 és 70 év közöttiek) morbiditási és mortalitási statisztikáit illetően. A halálozási viszonyok több évtizede tartó, egészen az 1970-es évekre visszanyúló folyamatos rosszabbodásában az életmódi tényezőknek, ezen belül is az egyes kockázati magatartásformáknak (alkoholfogyasztás- és drogfogyasztás, dohányzás) kiemelkedő szerepe van (KSH, 2003.). Mint ismeretes, az elmúlt két évtizedben mind a tiltott, mind a legális szerek életprevalencia értékei drasztikus módon emelkedtek hazánkban, különösen a középiskolások szerfogyasztásának vonatkozásában riasztó a helyzet.